A maxillofaciális (arc- állcsontsebészeti) traumatológia az állcsontok és az arckoponya baleseti sérüléseinek ellátásával foglalkozó orvostudományi szakág. Tekintettel arra, hogy a fej az emberi szervezet egyik legvédtelenebb területe, gyakran sérül különböző balesetek kapcsán.
A trauma a baleseti mechanizmustól és az erő nagyságától függően igen változatos lehet; a skála a lágyrészek sérülésétől a csonttörésen keresztül az agykoponyát is érintő súlyos-életveszélyes sérülésekig tart.
Tekintettel, arra, hogy az általános traumatológia beteganyagát is zömmel a férfi páciensek alkotják, a maxillofaciális sérültek szenvedő alanyai is inkább az erősebb nem képviselői közül kerülnek ki.
A maxillofaciális sérülések fő okainak a közlekedési balesetek és az agresszív cselekmények. A sérülések érinthetik a a lágyrészeket, a fogakat és arc csontjait (állkapocs, felső állcsont, járomcsont, orrcsont) egyaránt.

Milyen lágyrészsérülések léteznek?

A lágyrészek a különböző fizikai behatások kapcsán eltérő módon és mértékben sérülnek.
Az égési és fagyási sérülések (I-től IV-ig tartó) beosztása az égés a fagyás szöveti mélységére utal, míg a testfelület százalékában a kiterjedését adhatjuk meg. Ezek ellátása a legegyszerűbb hűtéstől illetve melegítéstől kezdve, a gyógyszeres kezelésen át a sebészi módszerrel végzett kimetszésig és rekonstrukciós sebészi eljárással történt helyreállításig tart. Általánosságban elmondható, hogy a banálisnak tűnő égési és fagyási sérüléséket is mindenkor célszerű szakembernek megmutatni, mert a felületesnek látszó elváltozások is a mélyben nagyobb kiterjedésű és több szöveti károsodással járó folyamatokat takarhatnak.
A zúzott, harapott, szúrt, vágott, metszett és lőtt sebeket az általános sebészi elveknek megfelelően látja el az orvos, amit azzal a megjegyzéssel egészíthetünk ki, hogy a fej-nyak régió kiváló vérellátása miatt általában jobb gyógyulási eredményekkel számolhatunk, mint a test többi részén.

Milyen fogsérülések léteznek?

Az állkapcsot ért erőbehatás kapcsán gyakran észlelhető a fogak különböző fajtájú és mértékű sérülése.

1. A fog kimozdul a helyéről, de a fogmedret alkotó csont nem sérül.
2. A fogat ért erőbehatás kapcsán a fogat rögzítő – az állcsont részét képező- csontos ágy kitörik.
3. Az is előfordulhat, hogy a fog látható sérülés nélkül vészeli át az erőbehatást, de a fogbélben elhelyezkedő erek dérülése miatt a fogbél elhal és a fog élettelenné válik, majd elszíneződik (mert „elhalt”).
4. A fog eltörik.

Milyen csonttörések léteznek?

A törések lehetnek:

1. repedés
2. ún. zöldgallytörés (ez főleg gyermekkorban fordul elő, amikor a még igen erős csonthártya összetartja a törvégeket).
3. a csont teljes vastagságán áthatoló törés.
4. olyan törés, amikor a töret darabok egymásba ékelődnek.
5. más betegség által meggyengített csont törése ún. patológiás törés.
6. darabos törés
7. szövődménnyel járó törés (amikor a csontvégek más szerv sérülését idézik elő.)

Az állcsontok töréseinek többsége nyílt törésnek tekinthető, mert általában az állcsontot fedő fogíny elszakad ill. a törés valamelyik orrmelléküregbe hatol. (A nyílt törések esetén a törésvonal kommunikál a külvilággal, jelen esetben a szájüreggel.) Ezeket a töréseket haladéktalanul el kell látni, mert potenciálisan fennáll a fertőzés veszélye (ti. a szájüregben „hemzsegnek” a kórokozók, amelyek egyébként normális esetben nem váltanak ki megbetegedést).

Az állkapocstörésekről itt olvashat részletesen.
Az arckoponya töréseiről bővebben itt!